Szép jó akármit, kedves népség! Jelentem, közel négy (vagy öt?) óra alatt sikerült kiolvasnom a Rubinvöröst, ami - nekem legalábbis - kifejezetten tetszett a legtöbb része. Persze volt olyan, ami nem, de hát na. (Nem lehet minden oly tökéletes, mint szerény személyem.)
[Enyhén spoileres lehet]
Író: Kerstin Gier
Trilógia címe: Időtlen szerelem
Könyv címe: Rubinvörös
Könyv eredeti címe: Rubinrot
Kiadási év:
(eredeti) 2009
(magyar) 2014
Fordította: Katona Ildikó
Szóval. A könyv borítója szerintem remekül néz ki, legalábbis a magyar (rákerestem, hogy hogyan jelent meg a többi országban). Ha távolról nézem, olyan, mintha a szélén cuki, fekete minták lennének, közelről viszont már nem nevezném annyira cukinak. Pókháló, denevérek, kutyasárkányok (vagy mik), plusz virágok. Alul középen pedig Gideon magyaráz valamit Gwennek, aki mintha kicsit ki lenne rá akadva. Ha jobban belegondolok, nem lehet, hogy abból a részből lehet ez, amikor Gwen harmadszor temporál, majd elbújik az egyik függöny mögé? Amúgy... közelebbről megnézve az egyik lógó denevér alszik, a másik pedig fél szemmel stíröli közben. (Kis édik!) Az 'R' betű a címben meg mintha egy tüskés ágból áll. Jobban mondva az összes betű, de ezen lehet látni is. A könyv belsejében lévő betűk pedig porosasrózsaszínesek. Tiszta érdekes amúgy, hogy a megszokott sötétek helyett ez van, mindegyik könyvben hasonló, mint a borítón.
Az Előszóban rögtön 1912-ben találjuk magunkat, ahol egy pár beszélget. Igazából teljes rejtély övezi kilétüket, én legelőször Gideonra és Gwenre tippeltem (de ez meg is cáfolódik az Epilógusban). Nagyon keveset lehet csak megtudni belőle, de az nyilvánvaló, hogy a jövőből érkeztek. Ezt a Titanicos poén is bizonyítja.
A könyv Gwendolyn szemszögéből íródott (a legelejét és legvégét leszámítva), érezni lehet, hony mennyire nem érti, mi történik. Mivel nem őt készítették fel az időutazásra, hanem (tévesen) Charlotte-ot, akit mindenfélére megtanították, amire a múltban szüksége lehet, teljesen Gidára (Gideonra, csak éppenséggel akárhányszor hallom/olvasom ezt a nevet, mindig egy kis őzike jut róla eszembe) kell hagyatkoznia. Aki teljességgel felsőbbrendűnek érzi magát. De itt is vannak érdekességek, például amikor harmadszor temporált magától a múltba, és meglátja saját magát csókolózni Gidácskával. Helyesebben fogalmazva a másik ő csókolja meg a fiút, hogy ne vegye észre őt, ahogy a függöny mögül kukkol. Azért nem szívesen lettem volna a helyében.
Az egyetlen, amit nem értek, az a 15. fejezet vége. Valahogy nem tartom annyira logikusnak azt, amit Gideon csinált Gwennel. Az egész valahogy... valahogy nem illett oda szerintem. Talán mintha szerintem enyhén erőltetett is lett volna, legalábbis én tökéletesen meglettem volna nélküle.
A legnagyobb rejtélyek közé tartozik Paul és Lucy. Az számomra a könyv végén nyilvánvalóvá vált, hogy ők szerepelnek az Előszóban és az Epilógusban. Mert hát ki mást szólítanak "hercegnőm"-nek? Viszont ugyanakkor beszélnek egy gyerekről (lányról?), aki, ha jól értelmeztem, az övék. Írták, hogy tizenhat éves, ami elgondolkodtatott. Mert hát ki 16 éves a könyvben? Gwen, Charlotte, Leslie, Cynthia. Utóbbi kettőt (szerintem) ki is lehet zárni. Charlotte-ot is. Akár Gwent is ki lehetne zárni, hisz le van írva, mennyire hasonlít az apjára, viszont amikor megszületett, pont ott voltak náluk, és rögtön utána tovább is álltak. (Emellett természetesen az is lehet, hogy még nem tűnt fel, de hát abban mi a poén?) Meg ugye az időutazást segítő gép...
Aztán ott van ugye Saint Germain. Ugyanaz, mint az utolsó Lucyéknél. Mire lenne jó neki az a kandallóóra? Valamint kérdezgette a lányt, hogy neki mi a különleges képessége. Erre ugye nem tudott mit válaszolni, mert ő már teljesen hozzászokott, hogy látja a különböző szellemeket (például Pimplebottom vagy Robert) és vízköpő démonokat.
Miro Rákóczy (ami amúgy Rákóczi lenne, ha már erdélyi tudtommal) is. Rákerestem, írták valahol, hogy lehetséges, hogy a mi Rákóczinknak a fia.
Minden fejezet és az Epilógus előtt van valami kis írás dőlt betűkkel. Némelyiknél idézetek vannak íróktól, akadnak infók a tizenkét időutazóról is. De a legjobbak azok a különböző feljegyzések, amiket például 1949-ben írtak, mikor valamelyik temportáló ott tartózkodott. (Például amikor kigyűjtötték, kikre kell fogadni 1950-től valamilyen versenyeken.)
Én nagyon élveztem (ez az olvasási sebességemen is meglátszik, valamint a tegnapi vacsorámat is lehetett volna inkább "éjjeli ebéd"-nek nevezni), azoknak ajánlanám, aki szereti a természetfelettit, a humort és a végelathatatlannak tűnő nyáltenger (bizonyos szintű) hiányát. Valamint aki szereti a régi korszakokat és a történelmet.
